Néha még a gyerekekkel foglalkozó nevelési szakemberek is javasolják a tanácstalan anyáknak a drasztikus elválasztást. Az mondják, ne húzzák-halasszák az elválasztást, legyenek következetesek és határozottak, szánják rá magukat, aztán többet ne adjanak a kisgyermeknek cicit. Ez a tanács komoly gondokat okozhat.
A másik nézőpont szerint, az elválasztás mindenképpen érzelmi törést okoz a gyermeknek, akár traumatizálhatja is és még az immunrendszerét is gyengíti. Ez azonban csak korlátozott keretek között igaz.
A drasztikus elválasztás érzelmi sérülést okoz
Ha eddig mindig együtt aludtatok, cicin aludt el, nyűgösen ébredt és csak a mellen nyugodott meg, vagy még napközben is többször igényelte a szoptatást, most pedig hirtelen elküldöd egy rokonhoz 3-4 éjszakára, vagy egyszerűen megtagadod tőle szoptatást… Nos igen, ez traumát fog neki okozni (bár az a gyanúm, számodra is). És igen…Az immunrendszere is megsínyli. Nem csak azért, mert az anyatejben rejlő értékes immunanyagokhoz már nem fér hozzá, hanem mert ez óriási stressz a számára.
Külső tanácsra -olykor nyomásra- van, aki megpróbálja ilyen drasztikus módon elválasztani a gyermekét, aztán ketten sírnak. Anya otthon, a gyerek pedig a mamánál.
Persze, lehet egy ritka kivétel, amikor működik a drasztikus elválasztás. Ha már tényleg csak „mellékes megszokás” jellege van szoptatásnak a mindennapokban, akkor ez egy járható út lehet, de ez határozottan a ritka kivételek közé tartozik.
Tévúton jár, aki szerint az elválasztás a nevelési stílus miatt nehéz
A család szűkebb környezete elég gyakran az anyát okolja a gyermek cicifüggősége miatt. Néha sajnos az apa is. Gyakran elhangzó vádak ilyenkor:
- Te kapattad magadra.
- Ha adtál volna neki időben (3-4 hónaposan sic!!!) főzeléket, gyümölcsöt, most nem itt tartanánok.
- Ha külön kiságyban altattad volna, nem lenne nehéz az elválasztás.
- Mindig mondtam, hogy a hordozás nem normális dolog (sic!!!). Nem kell annyira magadhoz láncolni a gyereket.
Az elválasztás nem az iszsz miatt nehéz
Az elválasztás nem az együttalvás miatt nehéz
Az elválasztás nem a kötődő/válaszkész nevelés miatt nehéz
Perinatális traumák és az elválasztás
Az évek során arra lettem figyelmes, hogy azok az anyák, akik az elválasztással küzdenek, valamilyen perinatális időszakhoz köthető traumát hordoznak. Vagy a várandósság idején érte őket egy váratlan esemény, amely megfosztotta őket a biztonság érzésétől (szeretett családtag halála, párkapcsolat felbomlása, munkahely elvesztése, de ilyen hatása volt a covid-19 járványnak is). Vagy a szülés és a kórházi tartózkodás volt számukra erősen negatív élmény, esetleg a babával töltött első hónapok voltak extrém nehezek, például szülés utáni depresszió miatt.
Ha ezeket az átélt élményeket, perinatális traumákat sikerül megdolgozni és integrálni az anya-gyerek kapcsolat rejtett dinamikája is gyógyul és elválasztási folyamat visszatér a maga természetes medrébe. Egy jó szakember kíséretében 2-3 hónapot vesz igénybe a feldolgozás fázisa.
Ha mégis végig vinnéd a drasztikus elválasztást, a következőket tapasztalhatod
Külső tanácsra -olykor nyomásra- van, aki megpróbálja ilyen drasztikus módon elválasztani a gyermekét, és aztán ketten sírnak.
Minden anya-gyerekpáros más, ezért ez a lista nem lehet teljes. Ezek csak a gyakoribb tünetek.
- Gyermeked dühös lehet, haragudhat rád. Ez megnyilvánulhat abban, hogy elutasít téged és elkerül, de abban is, hogy agresszív lesz: Veled, a testvérével, kis barátokkal vagy a tárgyakkal/játékokkal, pl: dobálja, földhöz vágja őket.
- Matrica lesz a gyermekből és egyfolytában rajtad lóg, a közeledben akar lenni, még pisilés alatt sem zárhatod magadra az ajtót úgy, hogy ő nincs bent veled. (Ez sokszor drasztikus elválasztás nélkül is így van. A Bújócska egy szuper játék a megoldására. Ígérem hamarosan írok arról, hogyan…)
- Magába fordulóvá válik, önnyugtató viselkedési formák jelennek meg nála vagy felerősödnek. Pl. cumizás, ujjszopás)
- Vagy éppen érzékenyebben reagál helyzetekre, nehezen megnyugtathatóvá válik.
- Regresszióba fordul. Ez azt jelenti, hogy egy korábbi fejlődési szintre tér vissza, amit már ügyesen tudott, most elhagyja. Pl. ismét bepisil.
- Fogékonyabbá válik a fertőzésekre, könnyebben megbetegszik.
- Elutasító válhat az étkezésekkel kapcsolatban. (Ez akkor okozhat baj, ha a gyermekorvos épp a testi fejlődés elmaradása miatt javasolta a szoptatás elhagyását.)
- Ha még jelentős mennyiségű tejed volt, akkor szinte biztos, hogy a pangó tej kellemetlenséget fog okozni, akár komolyabb mellgyulladás is kialakulhat.
Persze, lehet egy ritka kivétel, amikor működik a drasztikus elválasztás. Ha már tényleg csak „mellékes megszokás” jellege van szoptatásnak a mindennapokban, akkor ez egy járható út lehet. Bár ezt nem is nevezném drasztikus elválasztásnak. Ebben az esetben inkább arról van szó, hogy már mind az anya, mind a gyermek készen áll az elválasztásra és az anya szilárd elhatározása átsegíti mindkettőjüket a „küszöbön”.
Az elválasztás és a kapcsolat dinamikája
Ahogy korábban írtam az elválasztás nehézsége sok esetben az anya-gyerek kapcsolat dinamikájában gyökerezik. Ha minden a maga rendje szerint történik, általában két éves kora körül már szemmel látható a gyermek távolodási igénye. Ez egybeesik az éntudat megjelenésével, a szobatisztaság kialakulásának kezdetével, és a dackorszakkal. Amennyiben ezt a folyamatot az anya megfelelően tudja támogatni, zökkenőmentesen megtörténik az elválasztódás.
Azonban anyai és gyermeki oldalról is egyaránt lehetnek olyan tényezők, amelyek tudat alatt megakasztják a folyamatot. A teljesség igénye nélkül néhány gyakoribb ok:
Az elválasztást nehezítheti anyai oldalról
- Az anyasággal kapcsolatban megélt bűntudat,
- Megterhelő szülésélmény,
- Szülés utáni depresszió,
- a szülés körüli időszakban, olyan események történtek az anyával, amelyek érzelmileg megterhelőek voltak számára,
- Kevés eszköz a gyermek megnyugtatására és a meglévő eszközök között a legfontosabb a szoptatás,
- Az anyában kialakult belső kép szerint a gyermek fiatalabb, mint valójában,
- Már nem szeretne a több gyermeket vállalni az anya, ezért szeretné kiélvezi a szoptatás nyújtotta közelséget, amelyet már később nem tapasztalhat meg, miközben talán azt mondja, szeretné elválasztani
Az elválasztást nehezítheti a gyermek oldaláról
- ragaszkodóbb, merevebb temperamentum,
- a születés élménye nehéz volt számára,
- a szülés körüli időszakban a család a szokásosnál nehezebb kihívásokkal találkozott,
- a megnyugtatás és/vagy az elalvás legfontosabb eszköze/segítője a szoptatás
- a szoptatással tud elmélyült, mély figyelmet kérni magának a gyermek az anyától,
- adott időszakban él át a gyermek nagy változásokat (testvérszületés, bölcsőde, óvoda kezdés)
Az elválasztás hosszabb folyamat
Az elválasztás mindenképpen folyamat. Tágabb értelemben a hozzátáplálás megkezdésével indul. Szűkebben értelmezve pedig attól a pillanattól, amikor úgy döntesz elég volt a szoptatásból, végre szeretnéd abbahagyni. Ettől az elhatározástól számítva még egy 3-6 hónapos folyamatra készülj, amelyben az ugrásszerű előrehaladás és bizonyos szintű visszaesés is előfordulhat. Mindenképpen sok energiát, és figyelmet igényel majd a részedről.
Egyrészt folyamodhatsz bizonyos praktikákhoz, például
- elkerülöd azokat a tipikus helyzeteket, amelyben a gyermeked általában kéri a szoptatást.
- Megpróbálod elterelni a figyelmét valamivel, amikor cicizni szeretne.
- Megegyezhetsz a pároddal, hogy most egy ideig ő keljen fel éjszaka a gyermekhez.
- Többet játszol vele azért, hogy így pótoljátok a szoptatás „együtt töltött, minőségi idő” szerepét. Persze az az igazi, ha ezekben a játékokban a testkontaktus is szerepet kap, hiszen a szoptatásnak ez is fontos része.
És megteheted azt is, hogy az anyaságod érzelmi oldalán dolgozol, aztán élvezed, hogy ezzel együtt az elválasztásban is jelentősen előreléptek. Kívánom, hogy megtaláld hozzá a számodra megfelelő kísérőt!
Hálásan köszönöm nekik, hogy kísérhettem őket a szelíd elválasztás útján!
